PALLÓK+K

line

Köztéri közösségépítő rendszer  – a Trafik Kör és D1618 Műhely közös projektje

Az immár hagyománnyá vált Dabasi Építészeti Kiállítást minden évben megrendezi a Trafik Kör – Kortárs Művészeti Egyesület. A múlt évben a cél, egy olyan projekt véghez vitele volt, amely befolyásolni tudja egy adott közösség életét. A kiválasztott helyszín Dabason az 1980-as években épült Szintes utcai lakótelep lett. Ez volt itt a szocializmus utolsó beruházása, ami idegen testként „tapadt” a városközponthoz.

Szociológiai tény, hogy egy csoport aktívvá tétele pozitív hatással lehet az együtt élők közérzetére és ezzel együtt az egyének mentális állapotára. A közös alkotásban lévő erő életre hívhat olyan szokásokat, melyek közvetlen befolyásolhatják egy település életét. Ez pedig javíthatja a város egységét, egységességét.

A D1618 Műhely (Kukucska Gergő és csapata) és a Trafik Kör közösen indult „A mi kis falunk 2012” pályázaton és elnyerte az Iparművészeti Lektorátus támogatását.

A pályázati koncepció lényege egy LEGO-szerűen variálható egyszerű két méretben gyártott (5x20x300 cm és 5x20x100 cm) játékos építőrendszer létrehozása volt amit, a hagyományos rönkfal szerkesztési szabályait használva modulszerűen lehet összeilleszteni, így bármilyen köztéri városbútort készítve belőle.

A palló szerkezetet egyszerű rögzítő elemekkel – spaniferekkel – egymáshoz feszítve, létrehozható egy oldható, variálható térstruktúra.

A kísérlet hosszú távú eredménye lehet egy olyan reprodukció, ami során más közösségek – hasonló vagy éppen ugyanezen rendszerrel dolgozva – képesek lesznek a lakókörnyezetükben kreatív élettereket létrehozni; erősítve a szociális aktivitást és az emberi kapcsolatokat.

A nyertes pályázat megvalósítását azzal kezdtük, hogy felkerestük a lakótelepen élő kisebb közösségeket. A beszélgetésekből kiderült, hogy elég nagy megosztottság van főként a különböző generációk között, ami alkalmanként feszültséget is okoz. Ez a tény számunkra a tervezett public art akció létjogosultságát jelentette.

A pallók+K projekt megvalósításának első fázisa a pallók legyártása volt, amiben egy helyi asztalos üzem nyújtott segítséget.

A második, maga a kiállítás, ahol meghívott előadók (Kukucska Gergő és Novák Ágnes PhD) beszéltek a public artról és az európában már megvalósult lakótelep rehabilitációk folyamatáról. Vidám része volt az estének, amikor a Trafik Kör levetítette a dabasi lakótelepre készített, utópikus vízióit bemutató filmjét.

A kiállításra meghívtuk a Szintes utcai lakóközösség aktív tagjait is, így képet kaphattak a majd közösen elvégzendő munkáról.

Az ezt követő héten – harmadik fázisként – egy workshopot szerveztünk, ahová már konkrétan azt a közösséget hívtuk el, akikkel projektet meg szerettük volna valósítani.

Főleg gyermekes családok és fiatalok érkeztek a beszélgetésre. Figyelemreméltó volt a gyerekek aktivitása. A szüleikkel közösen építettek különböző térszerkezeteket a pallók 1:10-es modelljeiből, majd együtt terveztük, rajzoltuk és fogalmaztuk meg mit szeretnének építeni.

Másnap a pallókat a helyszínre szállítottuk, és megkezdődött az építés előkészítése. Első lépésként elkezdtük külön-külön lenolajjal mázolni az elemeket. Három generáció gyűlt össze spontán, félórán belül a játszótéren. Olyan nagy volt a lendület, hogy ecsetből utánpótlásra volt szükség. Már a száradni lerakott pallók egymásra helyezése is nagy élményt nyújtott főként a gyerekeknek. Kicsit olyan volt ez, mint annakidején falun a kukoricamorzsolás: ment a beszélgetés és jobbnál jobb történetek születtek.

Aztán a következő nap jött a nagy attrakció: az építés. Először közösen lemodelleztük a terveket, majd nekifogtunk a munkának. Labdapalánkot, mászó piramist és nézőteres DVD mozit építettünk. Gyerekek és felnőttek (köztük a Trafik Kör tagjai is) együtt szorgoskodtak, és az elkészült tárgyakat rögtön birtokba is vették, mint saját alkotásukban önfeledten gyönyörködtek. Aztán a jó hangulatú napot egy szabadtéri mozizással zártuk. Az est csúcspontja volt, hogy az egyik termetes lakó egy mikrohullámú-sütővel ölében és azzal a felkiáltással jelent meg, hogy nincs mozi pattogatott kukorica nélkül. A hűvös este végén mindenki egymáshoz közel húzódott és a lámpa fényénél a kis közösség egyfajta szimbolikus képét mutatta az összetartásnak és összetartozásnak.

A később készített interjúkból kiderült, hogy a közös munkában résztvevők nagyon élvezték a játékot, és a jövőben is szeretnének hasonló akciókat.

Nem sokkal később a város gimnáziuma kérte el a pallókat, hogy az 1956-os műsorukhoz és kiállításukhoz abból építsenek installációt a diákok.

A pallók+K projekt sikerét bizonyítja, hogy azóta egyre többen csatlakoztak ehhez a történethez, és már előkészítés alatt van a tavaszi program is, ami egy lakótelepi amatőr szabadtéri, színházi bemutató lesz.

 Ligetvári István, Balog Ádám

Advertisements